2012. augusztus 14., kedd

2. Háborúk és békék


2. Háborúk és békék

Háború és béke – egy megállíthatatlan körforgás igazságok és hazugságok befolyása alatt, amit ember meg nem állíthat. Se országok, se koalíciók, se konföderációk, se világszövetségek meg nem állíthatják e sérthetetlen folyamatot. Ilyen szövetségek például az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy az Európai Unió. Az ilyen szövetségek nem a békét, hanem a kényszerbékét szolgálják.

 Kétféle háború és béke létezik: az igazi háború és igazi béke, a kényszerháború és a kényszerbéke. Az igazi háború az, amikor a népek nem tűrik tovább gyalázóik tetteit és megmutatják saját erejüket. A kényszerháború pedig az, amikor a népek akaratuk ellenére fegyvert kell fogjanak egy olyan nép ellen, akihez semmi közük. Nagyhatalmak játékai az ilyen háborúk. Az igazi béke az, amikor a népek félrevonulnak az erőszak után megpihenni, tanulni, gazdálkodni és gyarapodni. A kényszerbéke pedig az, amikor a népek nem vonulhatnak gyalázóik ellen, mert akkor a nagyhatalmak közbe avatkoznak, és a támadóval szembefordulnak.

Látjuk, hogy a kényszerháborúnál és a kényszerbékénél a hatalom az, ami közrejátszik és a fő okozója az ilyen társadalmi állapotoknak. Véleményem szerint a mai korra a kényszerbéke fogalom a legmegfelelőbb.

A történelem folyamán volt igazi háború és igazi béke, de volt kényszerháború és kényszerbéke is. Néha a háború pont az igazság kibontakozása a népeknél, az elfojthatatlan emberi erőszak megnyilvánulása. Néha a béke pedig pont a hazugság átmeneti állapota a társadalomban, mert a háború után, a népek kényszerítve lettek olyan állapotra nagyhatalmak által, ami számukra felháborító.

Ami az emberrel született, az igazság; ami pedig az embert formálta a társadalom által, az hazugság! Ami az emberrel született, azt hiába próbálja meggátolni az ember. Mindennek megvan a maga ideje: a békének és a háborúnak is. Ezért én azt mondom, hogy szabadságot kell biztosítani az emberi ösztönöknek. Az ösztönök fejezik ki azt, ami az ember – minden emberben megtalálható az erőszak utáni vágy és ugyanúgy a nyugalom és béke utáni vágy. Egy olyan rend kell, ahol a hatalmak többé nem tudnak beleavatkozni a háború és béke állapotaiba. Az emberi köztudatban az az elmélet terjedt el, hogy a nagyhatalmak az okozói minden háborúnak. Sok háborúnak igen, de nem az összesnek. Többször maga a nép nem tűrte el a másik nép sértegetését és rágalmazását, és önként vonult hadba.

Ehhez a rövid eszmefuttatáshoz két érdekes szólást fűznék. Az első: „Élvezd a háborút, mert a béke szörnyű lesz.” Ez szerintem hűen tükrözi a mai hazugsággal teli korunkat. Én nem vagyok háborúpárti, de ebben a kényszerbékében, amiben élünk – szükség van radikális változásra. Erős, gyökeres és gyors változásra. A második József Attila Medáliák című művéből származik: „Nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam, / ölni szeretnék, mint mindannyian.” Ezzel a költő kifejezte erőszak utáni vágyát. Ez a vágy nemcsak József Attilában volt, hanem minden élő emberben él, és amíg ember az ember, addig kitörölhetetlen. A hatalom nem uralkodhat az emberi ösztönök felett! Végszóként: szabadságot az embereknek és az ösztönöknek!

2012. július 16.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése