2012. augusztus 22., szerda

6. A jövő világa - diktatúra és lázadás


6. A jövő világa – diktatúra és lázadás

Bármi megtörténhet a jövőben, soha nem tudhatjuk, mit hoz majd. Egyesek világbékéért áhítoznak, mások meg világvégéért. Egyesek világszabadságot, mások világrabságot jósolnak. Nem tudhatjuk, csak feltételezéseket tehetünk. Itt leírom az én feltételezésemet.

A mai világrend alapvetően széles körben a kapitalizmusra épül, a bankrendszerekre, a kontinentális szövetségekre és az internacionalizmusra. Ez kihat a társadalomra is, mivel a liberalizmus korát éljük, és a liberális életforma ma már mindennapi jelenség. Röviden a liberális ember olyan, aki annyira élvezi „a szabadságot”, hogy észre sem veszi, hogy rabságban él. Csak egy eszköze a felettünk álló hatalmaknak, bankároknak, igazgatóknak, állami embereknek és még sok rangbeli beosztottnak, akiknek megvan a maguk feladatuk, hogy minket vakon tartsanak. Véleményem szerint egyik országban sem létezik igazi demokrácia, ezért miért is kell erőltetni. A kontinentális szövetségek nem a nemzeteket szolgálja, hanem pont ellenkezőleg: az internacionalizmust. Nem véletlenül jöttek létre ezek a szövetségek, mert a világ hatalmai egy autokratikus világkormány létesítésére készülnek, amit – George W. Bush szavait idézve – az Új Világrendnek neveznek manapság. Rengeteg összeesküvés elmélet született, és az Új Világrend kifejezés hallatán az ember beleborzong az elképzelt diktatúrába. De a közeljövő így fest. A diktatúra már a népek ajtaján kopog…

Szerintem „a demokrácia és a kényszerbékék utáni kor” az egyik legtökéletesebben felépített diktatúra kora lesz. Aki olvasta George Orwell 1984 című világsikerű könyvét, az értheti, hogy hogyan is képzelem el azt a rendszert. A diktatúrának több tényezője van:

1.       A nemzeteknek vaknak, süketnek és némának kell lenniük „az állam érdekében”. Egy a feladatuk: munkájukkal szolgálni rendületlenül rabszolgákként az államot és a zsarnokot.
2.      A nemzeteknek éppen annyi eszük kell, hogy legyen, hogy értsenek a munkagépekhez.
3.      A nemzetek felett egy központi hatóság felügyel, amely a legkisebb veszélyt azonnal „hatástalanítja”.
4.      Azt kell olvasni, azt kell nézni, azt kell tudni csakis, amit parancsolnak.
5.      Mindaz, amit a nemzetek tudnak, pont ellenkezője a valóságnak.
6.      Ahogy Orwell könyvében is olvasható a Párt három jelszava: Háború: béke, Szabadság: szolgaság, Tudatlanság: erő. Ezt hitetik el a nemzetekkel.

A 6. pont a jelenre is érvényes. A hatalom ezt akarja elhitetni velünk. Hátborzongató mindez, de véleményem szerint a folyamat, ami elindult rabságba taszításunk végett megfékezhetetlen. Az emberiség okulni fog hibáiból így…

Ha egy államban diktatúra létesül, teljesen megváltoztatja az társadalmi normákat és az ember viszonyát az élethez. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a diktatúra megneveli az embereket. Gyarló az ember, ezért amikor demokrácia van, akkor lézeng és nem értékel semmit. Amikor diktatúra van, akkor értékel és megbecsül mindent, mert tudja, hogy olyan rendszerben él, ahol nem tehet akármit. Ez által a nevelt társadalom mer tenni a nyomor ellen, tudja, hogy rabságban él - ezért lázad…

Az én elméletem szerint egy tökéletes diktatúrát csak egy tökéletes forradalom és egy tökéletes szabadság követhet. A tökéletes szabadság pedig az anarchiában nyilvánul meg, ahol mindenki uralkodik. A nemzetek saját hazájukban élve - lerombolva mind a kapitalizmus és kommunizmus fellegvárait – visszatérnek nemzeti gyökereikhez és a törzsiséghez. Anarchiát csak egy nevelt társadalom tud létesíteni. Történelmi példa erre az 1956-os forradalom ideje, ahol a gazdaság is decentralizáltan működött – Magyarországot felváltotta egy magyar anarchista nemzetközösség, ami az egyenlőségre és a szabadságra épült. Ilyen nemzeti berendezkedést képzelek el én ideálisnak. Államok, hatóságok és egyéb hierarchikus és elnyomó szervek nélkül a nemzeti szabadságért.

2012. augusztus 22.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése