2012. augusztus 25., szombat

A magyar Ozirisz


A magyar Ozirisz

Szíriusz ott fenn dicsőségében ragyog,
E népre veti életet adó fényét,
Él, míg tud, és szállnak a széllel a dalok,
De jön a vihar, mely megöli a békét,
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Sírhant leszel, vagy a reménység csírája?

Kegyetlen vihar sújtja most a földeket,
Puskapor szagától az ember veszett lesz,
S otthon meg egy áruló kacaj fölnevet,
Széth vörös pengéje gyilkosságra szert tesz,
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Sírhant leszel, vagy a reménység csírája?

Oziriszt feldarabolja Széth pengéje,
Minden tolvajának egy darabot átnyújt,
Ahogy Ozirisz meghalt - meghalt a népe,
S ragyogó Szíriusz odafenn már kihunyt,
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Sírhant leszel, vagy a reménység csírája?

De feltámad az erő, feltámad a fény,
Mikor eljön Ozirisz végítéletként,
Az Életcsillag égni fog, mint az erény,
Fussál tolvaj! Ozirisz testet ölt ismét!
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Nem vagy sírhant, de a reménység csírája!

2012. augusztus 25.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése