2012. augusztus 10., péntek

Olimpiai vérfürdő '56


Olimpiai vérfürdő ’56
(Az 1956-os melbourne-i olimpiai vízilabda elődöntőre emlékezve)

A pesti körutak újra szürkék,
A csizma alatt már a hó ropog,
De a hó se fehér, az ég se kék,
S elhalkult már minden magyar torok.

Meghalt remény és sok eltűnt diák,
Az utcán meg szovjet tank robog,
De az elhervadt vértanúvirág,
Melbourne-ben egy új élettel csobog.

Magyar üvöltések a csarnokban,
Vad érzelem hullámzott a vizen,
Nem sok kellett, míg a húr elpattan,
Elődöntő a szovjetek ellen.

Csapatunk tökéletesen védett,
Az ellenfél támadott, de bután,
A szovjet kapus tétlenül nézett
Minden kegyetlen magyar gól után.

Őrült rajongás, örök kitartás,
És már egymást öleli a magyar,
Csak egy könnycsepp és csak egy pillantás,
Mert ez a meccs már győzelmet takar.

Verekedések és küzdelmek, de
Hirtelen vörös lett a medence,
És a csarnok látta elképedve,
Ahogy vérzik Zádor Ervin szeme.

A megdöbbenés erős haraggá ,
A rajongás meg gyűlöletté vált,
Mindez kinőtt tettekké, szavakká,
S itt meggörbült minden egyes korlát.

Négy – nulla: győzelmet ünnepeltünk!
Ötvenhat éve még a kispadon
Ők királyok, kiket nem felejtünk
Ez olimpiai forradalom!

2012. augusztus 10.
Czáboczky Szabolcs



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése