2012. szeptember 14., péntek

Olyan vagyok, mint te



Olyan vagyok, mint te

Olyan vagyok, mint te – semmivel sem különb,
Lábam alatt nem tart más, csak ez a nagy gömb,
Egyszerű embernek e romlott világra,
Mert egyről kettőre nem jutok, hiába,
De nekem egyen is megfelel az élet,
Kaptam majd sikert meg szerencsétlenséget,
De még keresem a bűvös négylevelűt,
Ezután se bánok egyetlenegy betűt.

Olyan vagyok, mint te – egy szinten a skálán,
Úristen segített e gyerek családján,
Átverték párszor, ellopták az eszét,
De ezzel még nem fejezték be a mesét,
Járt ő már ködös és homályos utakon,
Virágzó mezőn és elhagyott ugaron,
Hátba döfték és talán egyre ostobább,
De folytatja az útját, mert ő megy tovább.

Olyan vagyok, mint te – mint ember, az ember,
Szívében hirtelen föltámad a tenger,
Nem is kell több, mint egy testvéri kézfogás,
Csak lássam a szemed, ahol a felfogás,
Szemed fénye dúdolja a lélek hangját,
Hisz a magyar szereti testvér magyarját,
Talán még nem vagyunk egy cél, egy akarat,
De egy nap az leszünk – halld meg a szavamat!

Olyan vagyok, mint te – se több, se kevesebb,
Magyar és ember, nem kell ennél becsesebb,
Talán nem ide kellett volna születnem,
De Isten úgy gondolta, hogy itt a helyem,
Három dolgon kívül nem kell más szeretet,
E három Isten, a család és a nemzet,
Testvér, légy erős, büszke, akár egy jégtömb,
Olyan vagyok, mint te – semmivel sem különb.

2012. szeptember 14.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése