2012. október 20., szombat

Álomba szenderítesz



Álomba szenderítesz

Itt se vagy, mégis álomba szenderítesz,
Az ábrándok vizébe merítesz,
Itt se vagy, mégis lágyan megérintelek,
A múlt letűnt nyomaival kelek.

Érzem a te altató sugallatodat,
Szép szemedet, nyugtató karodat,
Érzem gyöngéden simogató kezedet,
Ahogy emlegetem a nevedet.

Tudom, itt vagy velem és átölelsz,
Szép szavakkal kényezteted fülem,
Én kérdezek, te mosolyogsz és nem felelsz.

Az ábrándok vizébe merültem,
Bár ne jöttem volna ki, mert úgy érdekelsz,
Hopp, ébren vagyok – és nem vagy velem.

2012. július 13.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése