2012. október 20., szombat

Kifürkészhetetlen



Kifürkészhetetlen

Megbújtál bennem, mint szú a fában,
Mert mosolyod mosolyt csal az én arcomra,
Hiába ősz van, de látlak még a nyárban,
Minden kicsi emlékben és sorban.

Néhány mondatodtól megdobbant a szívem,
Olyan vagy, mintha a tükröm lennél,
Hidd el, hogy őszinte minden rímem,
Talán csak egy vers, talán a múzsám lettél.

Ne keresd az okot, ne keresd a választ,
Csak kérlek, érezd – e vers téged föltámaszt,
Ne kérdezz, csak fogadd el e kedvem.

Néhány órába telt ez a varázs,
Mosolyod, ami most megbabonáz,
Tudd, hogy a költészet kifürkészhetetlen.

2012. szeptember 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése