2012. október 17., szerda

Ösvény



Ösvény

Kihuny a fény, ahol a szép ösvény
 kettéválik, és most mit csinálj?
Egyik önmagad, másik megtagad,
 de kísért csábbal: csak jöjj hozzám!
Dobban a szíved, a léted, a véred
 és minden csontod sajog már,
Mert fájni fájhat, a szád meg járhat,
 de az egyik végén sorsod vár.

Magas fák közt, bolyongva négyszemközt,
az erdő hangjával társalogsz,
De te nem tudod, szemed behunyod,
egy csodára várva csak szorongsz,
Állj fel a hegyre, szánd magad tettre,
Két világ között egy mérleg vagy,
Csak nézz az égre és döntsd el végre,
Folyó leszel, vagy tó, mi befagy.

2012. október 17.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése