2012. október 28., vasárnap

Rákóczi szelleme



Rákóczi szelleme

Gyülekeznek a felhők a Tiszaháton,
Egy szellem jár minden felvidéki váron,
Erdőkben bolyongva keresi a népét,
Csak keresi elveszett fajtáját, vérét.

A romok helyén ő ép várakat lát még,
Csatákról mesél még a völgyben az árnyék,
Látja a szellem, szikrát vetnek a szablyák,
S a hazáért ontja vérét testvér, barát.

S minden gyönyörű csillagfényes éjszakán,
Felsorakoznak kurucok Krasznahorkán,
Hogy végül megvívják az utolsó csatát,
Büszkeséggel harsogva Rákóczi dalát.

De ma - csönd borítja az egész vidéket,
Az erődökből is elszállt már az élet,
De amíg a szellem él, keresve népét,
Megtalálja, s fölébreszti saját vérét.

Jöjj hozzánk, Rákóczi – szívünk fejedelme,
Te rád figyel most is minden magyar elme,
Vérünket tüzeld fel, hadd lángoljon dicsőn,
Érezze minden magyar – itt az én időm!

Halld meg szavam – e napon emlékezz, magyar!
Emlékezz, s légy olyan, aki tenni akar,
A szellem él, s mondja: én egyszer eljövök,
Mert ez a kassai sírhant sem lesz örök!

2012. szeptember 16.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése