2012. október 20., szombat

Varázslat



Varázslat

Szavaid nekem gyógyszer vagy szurony,
Egyszer simogatnak, de máskor meg fájnak,
Egyszer fáj, de hogy miért, nem tudom,
De mikor simogat, magam mellé várlak.

Néha azt érzem, hogy játék vagyok,
Akit édes, szép szavakkal elkábítasz,
Néha meg azt érzem, hogy álmodok,
Elvarázsolsz engem és szépen szólítasz.

Ha elmerülnél gondok tengerén,
Én kiemellek onnan és tovább viszlek,
Tovább, és mint ahogy egy csodát – őrizlek.

De kérlek, ne dobj több szuronyt belém,
De egyszer megtudom szemedben mit takarsz,
Talán azt, hogy azt sem tudod, mit is akarsz.

2012. szeptember 22.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése