2012. november 26., hétfő

A palesztin Krisztus



A palesztin Krisztus

Tenger mossa partjait egykoron dicső földnek,
Akinek hiú felesége az árnyak hölgye,
A hely, ahol füsttel, porral kedveznek a ködnek,
Ez az Ígéret Földje.

A Krisztus lábai alatt testvérek hullái,
Nemzedékek sora saját hazájukban vész el,
S amíg bomlanak a tetemek molekulái,
Ekképpen kiált most fel:

Volt egy Krisztus, akit már megtagadtak maguktól,
Engem pedig hazámban száműznek a halálba,
Nem tudom még, hogy mi lesz az ő véres álmukból,
Megtérünk-e magányba?

Ahol egykor magas és büszke pálmafák álltak,
Ott ma lövészárokban nyugszik a honfitársam,
Itt egykor még a békének galambjai szálltak,
Ma meg holtak a sárban.

Családok házaiban gyermekzsivajt hallottam,
Ma házak helyén romok között zokogást hallok,
Mintha látnám, hogy egy csecsemő feje szétloccsan,
Amíg dúlnak a harcok.

Az úttesteken zsidó gépkocsik robognak el,
Járőröznek a hódított háborús zónában,
De hirtelen, az eget rakéták borítják el,
A sors dönt ez órában.

Mi tettekkel álmodunk saját szabadságunkról,
Mégis lobogónkat tapossa a Dávid-csillag,
Beszélhet bármit a zsidó a mi szép hazánkról,
Nem hiszünk az átoknak!

Már előkészítették az én Golgotámat is,
Véres kezével lökdös felfele a katona,
Az ellenállás nem hiába ment meg, ugyanis
Várhat még a Golgota!

2012. november 26.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése