2012. november 22., csütörtök

Enyém leszel



Enyém leszel
(Szidinek)

A bús gondolatok
kérem, távozzanak,
Most csak a szívhangok
halkan hallatszanak.
Egyik nap rám tör a kétely,
Másnap meg írok nagy hévvel,
Ész kérdez, szív felel,
Eszem tétlen,
Szívem ébren,
De az enyém leszel.

Jaj, de messze Kassa
a székely hegyektől,
Csak Isten tudhassa
hogy esett öléből.
De akadály ez se lehet,
Ha szívem szívedhez vezet,
Bármi, amit teszel,
Nem állíthat
Meg, csak bíztat,
Mert az enyém leszel.

Nem hiábavaló
mibennünk az érzés,
Nemcsak egy üres szó,
mely szándéka - végzés.
Hidd el nekem, hogy én hiszek,
Létemet tépi az ideg,
De engem felemel,
A tiszta vágy,
Mi hozzád vágy,
Mert az enyém leszel.

Mert nincs olyan erő,
mi elszakaszt tőlem,
A szemem vakmerő,
ha bújnál előlem.
Az érték, ami benned él,
Elmém, csak amiatt remél,
Az, hogy te elveszel,
Egyszerűen
Lehetetlen,
Mert az enyém leszel.

2012. november 22.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése