2012. november 27., kedd

Két énekesmadár



Két énekesmadár
(Szidinek)

Köd ereszkedett az erdő szélére,
Bokrok és cserjék, mind őszi szürkeségben,
E tájon, a természet nagy festményére
Két énekesmadár száll a nyirkos légben.

Ősz. Itt csiripelnek a vadon határán,
Szabadon, ahogy a tüdejük engedi,
Szólnak a dalok a szürke tenger szárnyán,
De hallani e csöndben, nem hallja senki.

- Kedves, hadd énekeljek szívemből ódát!
Szólt a boldog madár és énekelt folyton,
- De mi szándékból húzod el ezt a nótát?
Kérdé a másik, ki tűnődik a Holdon.

Talán ott tűnődsz, talán elrepültél,
Nem látom, mert a köd hirtelen elfedett,
A kilátástalanságban elvegyültél,
S amiért énekeltem, talán elveszett.

2012. november 27.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése