2012. november 8., csütörtök

Őszi szellő súg fülembe...



Őszi szellő súg fülembe…
(Szidinek)

Őszi szellő súg fülembe,
Mikor magányosan járom az utcákat,
Mélyen fülembe, szívembe
Súg, s boldog emlékektől tör rám a bánat.

Talán, mint méhnek a virág,
Úgy kívánlak karjaimba, drága Szidim,
Olyan vagy, mint egy kész világ,
Édes boldogság minden perc veled, kicsim.

Hozzád húz szívem ereje,
A remény, amit bennem felébresztettél,
Hogy bennünk éljen, bennünk égjen egy lángként!

Mert hiányom legteteje,
Érted epedezik és téged kereslek,
Őszi szellővel küldöm: én így szeretlek!

2012. október 29.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése