2012. november 3., szombat

Perpetuum mobile



Perpetuum mobile

Nép által szakított köpönyegem mindig váltom,
Soraim közt ott búvik meg minden éji álmom,
Viselem keresztem, amit Golgotámra viszek,
Csalódottan viszem, mégis új kísértés sziszeg,
Mert egyszer, mint szerelmes - szép ódákat éneklek,
Máskor, mint forradalmár – szavakat vérrel festek,
Egyszer ifjú szívet kényeztetek lágy hangommal,
Máskor harcba hívom – szálljon szembe a világgal!

Szabadság, szerelem – e kettő szívem és vérem,
E kettő teljes egységben az én szent mindenem,
A hatalom rácsai között én nem élhetek,
Szállj, szívem szabad sólyma, mert szabadon vélhetek,
Szívemet simogató reményem és támaszom,
Szerelem – te vagy egyszerre kérdésem, válaszom,
Áldott célkitűzés legyen minden egyes napon,
Csak hajtson tovább az élet, mint egy forradalom.

Könny csak akkor csordul ki az én hideg szememből,
Ha majd nemzetem győzelmet formál a jelenből,
Mert, ha meg is vet engem, én nem hagyom majd el őt,
Addig küzdök én, amíg nem hallják az ébresztőt,
Szabadság és szerelem legyen veled, nemzetem,
Legyek az egyik, aki vén láncodat feltépem,
Legyen hitem, hogy benned mindvégig megbízhassak,
Csak hajtson tovább a remény, amit Ő megadhat.

Lángoló szívem, minden dobbanásod csak árva,
Mert nem találsz megértésre, egy új korra várva,
Talán kínzó béklyód e kornak lesz dicsősége,
Csak célod végén találjon rád az igaz béke,
Hajtsál tovább vérem, benned született a hitem,
Soha meg ne álljon – magamat benned őrizem,
Vigyen bármerre a sors, jobbra – balra, föl vagy le,
Szívem, megmaradj örökre perpetuum mobile!

2012. november 4.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése