2012. november 1., csütörtök

Talán holnapután



Talán holnapután

Őszi levelek szállnak a levegőben,
Ó, hogy a természet, mily csodás teremtő,
Holnap már virágesővel kérné tőlem,
Dicsérjem, mint a tavaszi születendő,
Madarak az élet dallamát éneklik,
De talán holnapután ezt is elveszik.

Lelkész urunk hívja a kedves híveket,
Holnap hallgatni hittel teli szavait,
Hogy Isten előtt meghajthassuk fejünket,
Egész létünkkel fogadjuk meg tanait,
Békés és boldog lélek – hittel távozik,
De talán holnapután ezt is elveszik.

Börtönajtóknak ezrei nyíljanak meg
Holnap azok előtt, kik eszménkért élnek,
Lám, lehull a korlát, lehull a bélyeg,
Mindenkit egyenlőnek, szabadnak vélnek,
Szabadság mámora bennem futkározik,
De talán holnapután ezt is elveszik.

Ma Reményem drága kezét foghatom még,
Holnap hitemet és őt is elrabolnák,
De nem! Nem engedem én semmilyen pénzért,
Tessék, mellkasom – döfjetek bele dárdát!
Szerelem és remény – hitemet képezik,
De talán holnapután ezt is elveszik.

Életem, bizalmam és hazám van még ma,
De holnap gaz törhet ránk, ami körbenőtt,
Büszkén tartom magam, sorsom elfogadva,
Mint Batthyány gróf az osztrák puskák előtt,
Nemzetem büszkesége véremben folyik,
De talán holnapután ezt is elveszik.

Elveszik azok, akik sírunkat ássák,
Akik egy örök szolgaságba küldenek,
Kifosztva – nem leszünk mi másak, csak árvák,
Minden, ami szép és jó – tőlünk elvesznek,
Csak gondolkodjunk el, hogy mit is tehetünk,
Talán holnapután mindnyájan elveszünk.

2012. november 1.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése