2012. november 25., vasárnap

Te és az évszakok



Te és az évszakok
(Szidinek)

Veled álmodtam ma,
nyárra emlékeztem,
A múltba pillantva
fájdalmasan keltem.
Az álomban éreztelek,
Hogy minden porcikád remeg,
Féltél, de már nem félsz,
Csak tűnődünk
És tervezünk,
Amíg szépen mesélsz.

Közeledett az ősz
remény levelével,
És hitünk mindig győz
szele erejével.
A nyirkos őszi napokon,
Te gyógyír voltál bajokon,
Miért engedtem el
Drága kezed?!
Talán veled
Mehettem volna el.

Jön a köd és a hó,
a tél és a vakság,
Szenved az igaz szó,
a távolság rabság.
Csak tovább tűrjünk és higgyünk,
Őszintén egymásért küzdjünk,
Vigyél oda engem,
Ahol otthon,
Mégis itthon
Vagyunk mind a ketten.

Évszakok múzsája,
múlt idők emléke,
Légy szívem cédája,
reménynek egysége.
Egy évszakban találkozni
Veled csakis egyszer, Szidi,
Több kell, mint kegyelem,
A sors ravasz,
De jön tavasz,
Ez talán szerelem.

2012. november 25.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése