2012. december 8., szombat

A pozsonyi sirály



A pozsonyi sirály

Téli szürkületben a vén Duna partján,
Ahogy kémlelem a pozsonyi végtelent,
Köd szitál a vár felett is, minden halvány,
És a szürkületből egy sirály megjelent.

Nem hívja őt meleg tengerpartok árja,
Se magas cédrusfák csábító gallyai,
Mert ő a télben is csak a tavaszt várja,
Nem terhelik a mindennapok súlyai.

Büszkén és szabadon húzza fel a csőrét,
Mint egy jelenés, úgy rázza fel szárnyait,
Láttam a megöregedett Duna hősét,
Röptében átélni szép, merész álmait.

Szállt a folyó felett, utána szállt a köd,
Amíg ő boldog, a szívem boldogtalan,
 Olyan vagyok, mint te, Duna, aki tűröd,
Hogy végül így sorvadsz el szabadságtalan.

2012. december 8.
Czáboczky Szabolcs



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése