2012. december 16., vasárnap

Álmodtam



Álmodtam
(Szidinek)

Ismerős táj borult éjjeli képzeletemre,
Ismerős, de mégsem tudom honnan,
Álmodtam, s egy fellegvár borult az én szememre,
Álmodtam utánad éhen, szomjan.

Egy várban téli időben fogtuk egymás kezét,
Egy várban, ami most ismeretlen,
Szorítottam a tested, hallottam hangod neszét,
Szorítottam, mintha tényleg tettem.

Hirtelen eltűntél és a vár falain álltam,
Hirtelen nem tudtam hová nézzek,
Futottam csak szüntelen, senkire sem vártam,
Futottam, hogy megleljelek téged.

A lég is azt súgta, hogy ez az utolsó esély,
A lég, ami engem fojtogatott,
Ha nem talállak meg most, többé nem láthatlak én,
Ha nem talállak meg, belehalok.

Kísértetként félhomályban jelentél meg néha,
Kísértetként egyszer itt, egyszer ott,
Üldöztelek és dobogott karomban a véna,
Üldöztelek, de lényed ott hagyott.

Keserves sírás mardosta megterhelt szívemet,
Keserves sírás szokott kínozni,
Megjelentél, súgtál nekem valami színeset,
Ó, megjelentél számomra, Szidi!

2012. december 16.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése