2012. december 17., hétfő

Az Alkotmány temetése



Az Alkotmány temetése

Gyászruhába öltözött síró gazdag nagyurak,
Kísérték el pártfogójukat utolsó útján,
Egy lángoló urnánál összeérnek az utak,
Ott volt pénzszagú kezükben a Világalkotmány.

Ó, államok és törvények, háborúk és békék,
Ott nyugszanak ékes betűk és szavak között,
De most már kívánja, hogy „ó, bár odalenn égnék,
Igazságot tehetnék azzal, hogy végszót nyögök.”

A távolból hallatszik szabad és boldog árja,
De még mindig fekete felhők járják az eget,
Dús Szabadságnak Lángja az eledelét várja,
Megbökték az urat, s az Alkotmány beleesett.

Ó, jelenésként égett, Mindenható Változás!
Az urnát s a hamvakat a mély földnek átadták,
S nem volt több borulat! Nőtt minden, ami szép, csodás,
De ott parlag maradt, hol temették az Alkotmányt.

2012. december 17.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése