2012. december 24., hétfő

Karácsonyi ajándék



Karácsonyi ajándék
(Szidinek)

Nehéz láncokat vetnek le az érzelmek,
Amik boldogságban előtted térdeltek,
Édes csókok és a drága ölelések,
Nem többek, mint ajándékok, melyek szépek,
De karácsonyi ajándékom tetőled,
Ami nagyobbra és szebbre nem is nőhet,
Könny, vánszorgás, üvöltés, bú és szenvedés,
De itt véget ér az, ami neked kevés!

Biztos voltál, hogy továbbőrzöm az érzést,
Leszek balga és elállítom a vérzést,
A kandalló tüze hívja dalaimat,
A pokol kénköve gyújtja szavaimat,
Díjat kaphattam volna a vakságomért,
Saját lelkemet áldozni egy álomért,
És mindez téged teljesen hidegen hagy,
 De most mondom: Szabadság, de gyönyörű vagy!

Bábszínházadban játszottam főszerepet,
De most letépem a kínzó köteléket,
Hát távozz most, letűnt időknek múzsája,
Legyél inkább másnak ezüstkalitkája,
Mert e költőlélek nem volt neked elég,
Nem szóltak méltón ínyedre ezen mesék,
Emlék se maradjak a boldogságodban,
Vesszek el méltatlanul a mámorodban.

Talán súlyos terhet rakunk le mindketten,
Láncként én téged, fölöslegként te engem,
Nem szolgálhattam mással, csakis dalokkal,
Ó, de te akkor sem teltél be azokkal,
Így most nem kell karácsonyi ajándékom,
És téged nem kísér többé az árnyékom,
Neked, párodnak szüntelen boldogságot,
Nem mondhatok mást neked, csak egy Viszlát-ot.

2012. december 25.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése