2012. december 15., szombat

Napnyugtáig énekelünk!



Napnyugtáig énekelünk!

Napisten sugaraiban
Fürdik meg az éj után az arcunk,
Puszták édes karjaiban
Fekszik a mi szabad birodalmunk,
S amíg a jurták még állnak,
S új dalok új magjait elvetjük,
Addig szívem tüze, áldlak!
Addig napnyugtáig énekelünk!

Táltos-dobok szólalnak meg
Távol, Keletről – kürtszó harsan fel,
Indulunk, mint győztes törzsek,
Szívünkben lángoló büszkeséggel,
S amíg Napisten vigyázz ránk,
S amíg előre dallammal megyünk,
Addig dúdolj – ne nyugodj, szánk!
Addig napnyugtáig énekelünk!

Fejedelmek sarja, tovább!
Csak írd a szavakat egymásután,
Cselekedj, ne légy tétovább,
Mert sok víz folyik le még a Dunán,
S amíg a szőlőhegyeken
Jó keleti nedűt szüretelünk,
Addig bort iszunk szüntelen,
Addig napnyugtáig énekelünk!

Lassan már eljön az alkony,
De csak szóljon bortól izzó ajkad,
Az éjjeli szél csap arcon,
Ahol nyugszik a Nap, ott a Nyugat,
S amíg a Költők nyugszanak,
És amíg szép álomra nem térünk,
Addig tovább táltos-hadak!
Addig napnyugtáig énekelünk!

2012. december 15.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése