2012. december 1., szombat

Pietro Gori - Sante Caserio balladája



Pietro Gori – Sante Caserio balladája
(The ballad of Sante Caserio magyar fordítása)

Munkások, e szavakat hozzátok intézem én,
Magányos dalomat mély bánatomnak közepén,
Ami a hit és az erő emberét ünnepli,
Aki nem félt értetek életét feláldozni.

Caserio, dicsőn ragyogott a szemeidben,
És szüntelen csak csörgedezett az ereidben,
Az a tett, amit már rég meg kellett volna tenni,
És a remény, ami hajtott, hogy tovább kell menni.

Nyomorult életünk megfigyelője voltál,
Benne mást nem, csak végtelen sötétséget láttál,
A sötétséget tele fájdalommal, éhséggel,
Felül a tornyok, alul az utcák tele népséggel.

Véres kezével irányított téged a végzet,
Belül meg égetett a bosszú és a gyűlölet,
Végig küszködtél, feltámasztottad az elveket,
Hogy felébresszed a fáradt és alvó lelkeket.

S a hatalom megrettent e büszke tettől,
De most sem óvakodnak a körmönfont tervektől,
És a nép, amiért éltél, amiért áldoztál,
Nem értett meg téged, de te akkor sem változtál.

Huszonegy éved elmúltával egy bús reggelen,
Guillotine alatt volt a nyakad egy vesztőhelyen,
S felkiáltott e gyáva világnak bátor fia:
Büszkén üvöltötte: „Viva l’Anarchia!”

Caserio, a földben még most nyugodj békében,
Hol hallod majd az utolsó háborút békétlen.

2012. december 1.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése