2012. december 19., szerda

Szidónia



Szidónia

Szívemben élő szüntelen kéjvágy,
ami nem nyugodhat, nem nyugodhat,
Távol serkentette étvágy,
ami folyton reményt kongat,
- Otthont elhagyva egy hegyen,
Magas fák mély rejtekében -,
De az éj itt marad,
Mert az éj itt marad!

Zörgő tudatom belülről boldog,
hozzád vánszorog, hozzád vánszorog,
Végül legyűrték a gondok,
de mindene érted mozog,
- Megpillantott vadász szemem,
És elvesztettem a fejem -,
De az éj itt marad,
Mert az éj itt marad!

Igen és Nem csatája dúl bennem,
de kegyetlenül, de kegyetlenül,
Minden, amit meg kell tennem,
teszem, csak tehetetlenül,
- Követtem a drága hangod,
Viselve az éji maszkot -,
De az éj itt marad,
Mert az éj itt marad!

Dörgő felhők szállnak el felettem,
rémítenének, rémítenének,
Rajtuk őrültként nevettem,
nem engedek gonosz vésznek,
- Hangod ott bent, benyitottam,
S szívem hevesebben dobbant -,
De az éj itt marad,
Mert az éj itt marad!

Ókori daloknak szerenádját,
tolmácsolom én, tolmácsolom én,
Néha nagy szerelmi árját,
de néha minden csak bohém,
- Ó, első beszélgetésünk,
És az első tekintetünk… -,
De az éj itt marad,
Mert az éj itt marad!

Nincs az az erő, ami kitéphet
téged lelkemből, téged lelkemből,
De hallanék tőled többet,
szűkszavúságod már megöl,
- Mindenhova követtelek,
Izzó csókkal megnyertelek -,
De az éj itt marad,
Mert az éj itt marad!

Igaz, hogy fáj ez a nagy távolság,
ami összeköt, ami összeköt,
De ettől meghitt ez a boldogság,
ami talán örökké egybeköt,
- Az éjben forrott a kezünk,
A kettőből eggyé lettünk -,
De az éj itt marad,
Mert az éj itt marad!

Az az éjjel nem múlik el többé,
élni fog bennem, élni fog bennem,
Drágaság nem válik röggé,
a hit dalát érted zengem,
- És elszakadtunk, de mégsem,
Nevedet szívembe véstem -,
Ó, szívemben maradsz,
Mert szívemben maradsz!

2012. december 19. 
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése