2012. december 24., hétfő

Szívem haláláig



Szívem haláláig
(Szidinek)

Karácsony napjának szép hajnalán,
Ó, búfátyol borul a szemeimre,
Őrület kergetett minden szaván,
És búfátyol borul a szemeimre,
Ami egykor boldog és színes volt,
Az most szürke és maga egy sírbolt.

Meghurcolt lelkem tán kiábrándult,
De edzette már őt sok csalódás,
Nem vagy az első, nem is az utolsó,
Mert edzette már őt sok csalódás,
Magam indulok egy temetésre,
Ahol majd lelek megbékülésre.

Itt voltál a nyirkos levegőben,
Ó, már a tél sugallta kedvesem,
Hogy valahogy eltávoztál tőlem,
Mert már a tél sugallta kedvesem,
Remegő kezemben virágcsokor,
De a sírbolton csak gaz meg bokor.

Tán dalaim csak gyönyört adhattak,
Ó, melegít a kandalló tüze,
Érzésekre ők nem hivatottak,
És melegít a kandalló tüze,
Saját végzetemet ásom meg,
A nagy gazban, hol senki nem lel meg.

Nem volt elég a kéj és a mámor,
Mi okból énekled a múlt dalát?
Mikor engem elátkozott Ámor,
Mi okból énekled a múlt dalát?
Karácsonyra egy szép szablyát kaptam
A sorstól, hogy leszúrjam önmagam.

Tétlenül bolyongok álmaimban,
Az egykor hőn szeretett Reményben,
Járok szívem rombolt váraiban,
Az egykor hőn szeretett Reményben,
Csak vér ne tapadjon ma a kezemhez,
Káoszálmom, kérlek, csak kegyelmezz!

A reménytelenség hegyfokán is,
Erőltetetten lángoljon tovább,
Megkínzott lelkem ébredjen mégis,
Erőltetetten lángoljon tovább,
És végül minden, ami gyülevész,
A sírbolt körül elég és elvész.

Vállalom a saját keresztemet,
És viszem tovább ezt a szent érzést,
Lásd meg, hogy nem a büszkeség vezet,
Ó, viszem tovább ezt a szent érzést,
Szablyát leteszem, maradjon élet,
Szívem haláláig küzdök érted.

2012. december 24.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése