2012. december 12., szerda

Táltosok dala



Táltosok dala
(Válasz Ady Endre: Az ős Kaján című versére)

Hősi énekkel kísérve,
Már közeledik a hajnal,
Új utakra el nem térve,
Szél süvít a táltos-haddal,
A gőgös Nyugat csak rajtunk kacag,
De attól még Keleten kél a Nap!

Mi dúdoltuk el e földnek
Első szépséges dallamát,
Mi áldoztunk a két hölgynek,
Szólítva Dunát és Volgát,
A gőgös Nyugat csak rajtunk kacag,
De attól még Keleten kél a Nap!

Dobszóra szálltunk az égbe,
Megidézve őseinket,
Szellemük elvész az éjbe,
Meggyógyítva lelkeinket,
A gőgös Nyugat csak rajtunk kacag,
De attól még Keleten kél a Nap!

Fejedelmek hazájához
Tartozik a magyar, míg él,
Elér még Pannóniához
Majd az a vén keleti szél,
A gőgös Nyugat csak rajtunk kacag,
De attól még Keleten kél a Nap!

Irigy szívek háborognak,
Ott, túl az Alpok gerincén,
Mert ízét a mi borunknak
Ők nem ismerik őszintén,
A gőgös Nyugat csak rajtunk kacag,
De attól még Keleten kél a Nap!

Rejtvényeket írogatnak,
De meg se lehet fejteni,
Száz elme kéne egy dalnak,
Hogy meg lehessen érteni,
A gőgös Nyugat csak rajtunk kacag,
De attól még Keleten kél a Nap!

Mégis ők neveznek minket
Bitang gyülevésznépségnek,
Miközben a drága kincset
Őrizzük a Nemzedéknek,
A gőgös Nyugat csak rajtunk kacag,
De attól még Keleten kél a Nap!

Nyugat által gyalázott föld,
Nyugat által torzított kép,
De mégis kitart, tovább költ
Ez a büszke keleti nép,
Mi nem költőkként írjuk a dalunk,
Mert mi keleti táltosok vagyunk!

2012. december 12.
Czáboczky Szabolcs




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése