2013. január 26., szombat

Anarchizmus, mint szabad szellem



Anarchizmus, mint szabad szellem

Rengeteg „-izmusról” beszélhetünk, ami az emberiség történelmében előfordult. Ezek az eszmék többé-kevésbé meghatározóak voltak az emberi gondolkodás haladásánál. Azonban egyesek nagy hibája az, hogy az eszméket csak politikai szempontból képesek felfogni. „Egy –izmusról van szó? Á, minek az nekem, csak politika az egész és mit érdekel engem a politika?” Tény, hogy politikai jellegük is van ezeknek az eszméknek, azonban meg kell vizsgálnunk lélektani és filozófiai szempontból is az egyes „–izmusokat”.

Lélektani szempontból szeretném elemezni az anarchizmust. Mi is az anarchizmus? Ha az Idegen Szavak Szótárát fellapozzuk, ezeket a válaszokat kapjuk: 1.” anarchia: 1. szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot 2. fejetlenség, rendetlenség, zűrzavar”, 2. „anarchizmus: 1. a marxizmussal szemben álló kispolgári áramlat a munkásmozgalomban, amely minden szervezett hatalom és politikai harc szükségességét tagadja 2. mindenféle uralom, tekintély, a rend, a fegyelem tagadása és ezeknek megszüntetésére, felszámolására irányuló törekvés”. Ebben van igazság. Az igaz, hogy az anarchia egy szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot, azonban az anarchia nem azonos a zűrzavarral vagy a káosszal. Ez terjedt el a köztudatban, hogy az anarchia káosz, pusztítás, zűrzavar és ugye, ezek a szavak az emberben nyugtalanságot keltenek. Miért akarnak kelteni nyugtalanságot bennünk? Miért akarják eltorzítani az anarchizmus képét? Egyszerű. Hiszen, ha egy ÁLLAM által kiadott könyvből olvassuk, hogy mi az anarchizmus – természetesen negatív értelemben fogja feltüntetni. Hiszen az anarchizmus maga az ÁLLAMellenesség. Minden hatalom felszámolása. A törvényekkel és alkotmányokkal szemben álló eszme. Az állam arra törekszik, hogy az ember ne ismerjen semmi olyan törekvést, ami az állam ellen irányulhat. Higgye azt az ember, hogy neki kell az a rend és „biztonság”, amit az állam megad neki. De valójában ez egy nagy hazugság! Helyettünk kiépítettek egy mesterséges rendet olyan emberek, akik még nem is ismerték az embernek az igazi erejét.

„Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt”. Jean-Jacques Rousseau, híres francia filozófus a felvilágosodás idején rátapintott a lényegre, hogy valójában az ember természetétől fogva jónak születik, azonban a társadalom elrontja. Ez a jó, pedig nem más mint a bennünk levő hatalmas tudat. Mi úgy születünk a világra, hogy fogalmunk sincs arról, hogy milyen pénzügyi gondok uralják a világot vagy milyen őrültek irányítják a mi mindennapi életünket. Teljesen szabadok vagyunk, függetlenek mindenféle társadalmi kísértéstől. Ahogyan felnövünk, egyre jobban próbálunk beilleszkedni a társadalomba és hozzászokni annak szabályaihoz, egy olyan rendszerhez, amit körénk építettek. Bennünk elejétől fogva él egy szabad szellem, aminek a célja az emberi közösség szolgálata. Tehát, az ember természetétől fogva a közérdeket szolgálja. De a felnövés folyamata alatt hozzászokik különböző „szabályokhoz”, ami elnyomják ezt a szabad szellemet és függővé teszik. Olyanná igyekszik lenni, mint a társadalom, ami a magánérdeket szolgálja.

A társadalom is tulajdonképpen a közérdeket szolgálja tömegbeli természetétől fogva, de ebbe a hatalom szól bele, hogy milyen irányt vesz fel. A hatalom pedig a társadalomnak csak olyan irányt szab meg, ami nekik kedvez és nem nekünk. Legjobb példa erre a mai korunk. 21. század: dúl a liberalizmus és a vadkapitalizmus. Szabadverseny és a magánérdek szentsége. Vagyis a hatalom lélektani és etikai szempontból is képes manipulálni minket. Ismerjük a liberalizmust, mint az egyén szabadságára koncentráló eszme. Ez a liberalizmus a társadalmat egy önző, makacs, szabadelvű és széthúzó tömeggé alakítja, amiben az egyének csak a saját kis problémáikkal vannak elfoglalva. Mindenki százfelé megy, miközben mindannyiunk szabad szelleme egyfelé mutat.

Az ember szabad szellemének jellemzői: végtelen, határtalan, hatalmas, mindent felülmúló, korlátokat nem tűrő, természeti, eredeti. A szabad szellem a természethez tér vissza és annak rendjét tartja szem előtt, nem azt a mesterséges rendet, amit kiépítettek egyes államfilozófusok (pl. Machiavelli) és despoták még réges-régen. A természet az, ahonnan az ember származik, tehát oda kell visszatérnie, mint eleme annak a rendszernek. A mesterséges hatalmaknak semmi joguk ember felett uralkodniuk. Hogyan lehet joguk? Ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk a Földön. Ők is ugyanúgy élnek, esznek, isznak, elvégzik a napi munkájukat – milyen joguk van arra, hogy uralkodjanak felettünk? Semmilyen!

A természeti egyenlőséget kell követni és a bennünk élő szabad szellemet, ami tulajdonképpen önmaga lélektani szempontból az anarchizmus. Ahogy mondtam: a szabad szellem a természet rendszeréhez tér vissza, az emberi szabadsághoz és korlátlansághoz. Az igazi énünk természetes és ösztönös, nem mesterséges. Értelmezhetjük úgy is, hogy minden ember valójában anarchistának születik, csak nem tud róla. Az állam eltorzítja az anarchizmus értelmét, mert nem akarja, hogy megtudjuk miről is van szó. Az 1 százalék mindig is arra fog törekedni, hogy csakis a magánérdekre összpontosítsunk. Ne tudjunk egymásra figyelni, csak a mi apró dolgainkra. De ezek nem mi vagyunk! Mi a hatalom nélküli rendet akarjuk! Egy olyan világot, ahol a szabad szellemünk és az igazi énünk nem lesz elnyomva.

 Mi valójában a végtelenség vagyunk, de egy olyan gépezetet alkot a hatalom, ami belénk itatja a széthúzást a magánérdek által. Mi többek vagyunk annál, hogy dolgozzunk, vegyünk, fogyasszunk és meghaljunk! Emberek és nemzetek, merjünk nagyok lenni!


2013. január 26.
Czáboczky Szabolcs


6 megjegyzés:

  1. Kedves Szabolcs!
    Az írásod következetlen, zavaros és kevés... számos sebből vérzik.
    Nem fogom pontról pontra elemezgetni, inkább csak egy kérdést teszek fel: A természeti egyenlőség amit állítólag követnünk kellene, mégis mit takar szerinted?

    Á.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A természeti egyenlőség azt takarja, hogy valójában az arisztokrácia, nemesség, bankárság és mind ezen osztályok, amiket mi "felsőbb rétegeknek" hívunk valójában egy mesterséges rend által lettek azzá amik. A természeti egyenlőség az ember = emberrel elmélet vagyoni megkülönböztetés nélkül, mivel minden ember a természetből származik és oda kell visszatérnie.

      Törlés
    2. Azt írod "egy mesterséges rend által", azaz ha jól értelmezem korábban volt egy természetes rend is? Mikor és hol volt ez a rend, mi lett vele?

      Törlés
    3. Az őskorban, amikor az ember a természet részeként élt és a megélhetésért harcolt. Minden ember egyenlő volt. A mesterséges rend pedig az állam, amit kiépítettek az államférfiak.

      Törlés
  2. Szóval az őskorban... akkor a vagyoni megkülönböztetés az államok létrehívásával párhuzamosan alakult volna ki? Ezt őszintén kétlem. Elvégre jóval az államok kialakulása előtt létezett tulajdon és ha volt tulajdon akkor voltak vagyoni különbségek azaz az állam maximum konzervált egy meglévő állapotot; egy kialakult tulajdonviszonnyal rendelkező rendszert, ami egyértelműen arra irányult, hogy megvédje a tulajdonnal rendelkezőket azoktól akiknek nincs (ezt hívják tulajdonjognak). DE ez lenne a természetes rend szerinted? Nincs állam, de van tulajdon, van vagyoni különbség csak a tulajdon gyakorlása nem biztosított, mert nincs törvény, bárki bármikor elveheti a másiktól azt amije van, ha erősebb nála? Az erő jelenti a különbséget? Mármost ha ez így van akkor, hol van itt az a bizonyos egyenlőség?

    VálaszTörlés
  3. Tisztelt Czáboczky Szabolcs!

    Olvastam a bejegyzését, melyet először csak egy szóval tudtam volna illetni: érdekes.
    Érdekes, mert habár Ön az anarchizmusról ír, valójában - és ebben a véleményemben az Ön "nemzeti anarchizmusba vetett hite is megerősít - egy kissé sajátos változatáról ír egy politikai ideológiának.
    Az eddigiekkel ellentétben most nem elemezném hosszasan ezt a bejegyzését, mivel úgy érzem, szükségtelen. Hiszem azonban, hogy Ön egyre inkább belátja, mit jelentenek valójában az egyes szavak, mit takarnak maguk mögött, s rájön arra, hogy nagyon veszélyes, ha egy szónak több jelentést adunk. Ez a magyar nyelvben sűrűn előfordul, ahogy Ön az anarchizmus esetében ezt egyébként jelezte is. Nem szeretném kritizálni az írását, és nem is teszem azt. Inkább csak arra kérem, hogy továbbra is haladjon azon az úton, mely a tudás, a megértés, a dolgokkal való teljes tisztában levőség útja.
    Végezetül megismételném önmagam, és ezt a többi írására is elmondanám: Érdekes...

    Érdekes és új.

    Üdvözlettel: Az egyenes tó

    VálaszTörlés