2013. január 8., kedd

Táltos-dal tündérekhez és lidércekhez



Táltos-dal tündérekhez és lidércekhez

Ne Álomvilágnak határán jelenj meg
Rónák és erdők tündéreinek hada,
Engedek az öregisteni jeleknek,
Mikor reám száll hűs Fergetegnek hava.

A nagy Teremtő munkája elkárhozott,
Kapzsi népség vérmérgével itatja át,
Napisten oly sugarat mily régen hozott,
Mely tündértisztaságban a szennyen küzd át.

Ahol még egykor sólyom szállt ágról-ágra,
Ott ma falak mögött a fertő bújik meg,
Lehajlok én, mert gondolnék egy virágra,
De amit érzek zord, nem lakják szellemek.

Lelke nincs, amire a lábam mindig lép,
Felül csak néma és halott a nagyvilág,
De fülemmel érintem s alatta egy nép:
Rab erdő, avar ezer lélekként kiált.

Madárraj helyett felettem falak és füst,
Alattam már mintha eltemettek mindent,
Hová vitt minket kéjes arany és ezüst?
Elzártuk magunktól Ördögöt és Istent.

Tündér, áldása légy szomjúhozó őznek,
Lidérc, éleszd a kialudt Tűznek hamvát,
Bontsátok le karcolóit a felhőknek,
S vessétek újra Égig érő fánk magvát.

2013. január 8.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése