2013. február 18., hétfő

El innen, labanc!


El innen, labanc!

Menekült fejedelem Lengyelországban,
Ősök szellemével ír Brezán várában,
Amit a századok a vállára raktak,
Azt el nem veheti már osztrák vagy gazdag!

Tárogató hangja szólal fel az éjben,
Esze Tamás talpasai készenlétben
Várják Fejedelmüket, mint hű katonák,
Akiket hősöknek nemzett a Tiszahát.

Gyászruhában – sötét, mint hazánk alkonya,
Elhunyt édesanyja, Asszonyok asszonya,
Így jövel haza labanc ellen harcolni,
És emelte égnek a zászlót Rákóczi!

Felvidéken Bercsényi vágtat lovával,
Habsburg hasztalan vív harcot Vak Bottyánnal,
Elérkezünk lassan a Dunántúl elé,
Heister és Herbeville fut gyáván Bécs felé.

Ostorát csattogtatja a magyar paraszt,
Szembenéz a labanccal, többé nem halaszt,
„El innen, fattyú népség! Nem hordom láncod!
Járd te az enyémet, ne én a te táncod!

Eb ura fakó, József nem a királyunk!
Felharsan dicső Rákócziért vivátunk,”
Ott, ahol támad az ellenségnek hada,
Tudja a kuruc, hogy mi a feladata.

Vasvilla és kasza az ő hű fegyvere,
A szép szülőföldje az ő csatatere,
El innen, labanc! Nem kellesz te e földnek!
Szabadok lesznek már erdők, mezők, völgyek!

Nyugati szél fújja Rákóczi zászlaját,
Keleten dúdolják Krasznahorka dalát,
Szívünkben örökre, Dicső Fejedelem,
Úgy élsz itt, mint akit megáldott az Isten!

2013. február 18.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése