2013. február 1., péntek

Falanszterlakók álmai



Falanszterlakók álmai
(Szidinek)

Ahol aszfalt alatt élet lappang,
És a panel között álmok laknak,
Gyors és zsúfolt órákban minden hang
Elhal, s nem lesz dallama a dalnak.

Lantomon elpattantak a húrok,
Mégis panelerdőkben éneklek,
A maradék fűszálakhoz bújok,
Mert így üzenek a természetnek.

Szívem nem elbetonozott érzés,
Amely még mindig csak érted dobog,
Meguntatta sok válasz és kérdés,
Álom-fenyvesek közt sír és zokog.

Széllel küldöm álmodhoz álmomat,
S minden, ami benne van hozzád szól,
Minden fűszál dalol és hívogat
Az élet a hűvös aszfalt alól.

2013. február 1. 
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése