2013. február 25., hétfő

Szonett a múlt hónapokról



Szonett a múlt hónapokról
(Szidinek)

Békegalamb és szurony voltál egyszerre,
A hulló levelekben és hópelyhekben,
És bevallom, hogy én nézhetek bármerre,
Te vagy az, aki színt ad az életemben.

Azt hittem a magány fog kopogni mindig,
Ahogyan tette már az elmúlt sok évben,
De a te szavaidat olvastam eddig,
Mintha újjászületett bennem az Éden.

Ó, nem hiszed el nekem a szép szavakat,
De nem, nem engedlek el, nem engedlek el,
Ó, de ledönteném a magas falakat!

Őrülten könyörgök könnybe lábadt szemmel:
Csak tarts ki! Írjuk újra a hónapokat!
Írjuk újra mindig tiszta szerelemmel.

2013. február 25.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése