2013. március 15., péntek

A mai kassai polgárok



A mai kassai polgárok

Vajon hallanak-e engem
 a díjnyertes újságírók?
Pincelakó történészek
és gazos sírok közt sírók?
A könyveket mélyen bújók,
Szürcsölgetők, okoskodók,
De na, jó dolog azért még
 Ünnepelni dolgozóként,
A nevükben emlékezve arra,
Hogy volt egyszer egy Csehszlovákia.
Szép is egy megemlékezés,
amikor van, ki rendet tesz,
Hisz oly nehéz hozzáfogni
egy ünnepélyes beszédhez.
A gereblye nehéz nekik,
Inkább a szavakat lesik,
Bezzeg a honvédek előtt
Legmélyebben hajtanak főt,
Mindenhol a múlt század szelleme,
Az ifjúság? Az ifjúság merre?
Nem az ifjak a hibásak,
amiért nem tudatosak,
Mivel a vének közül is
Elfordultak tőlük sokak.
Övék a dómnak falai
És faragott angyalai,
Kassának képzelt várai,
És Rákóczi, és Márai,
És minden, mi Kassa – senki másé,
Csak a vén kassai polgároké.
Ó, de nem! Csak azért is nem!
Kassa mindenki sétánya,
Szajkózzák, hogy követik, de
Ez nem Rákóczi példája.

Találkoztam már önökkel,
Szót váltottam a körökkel,
Könyveket porolni hívtak,
Naiv voltam a szemükben,
De polgárok, egyszer egy szép napon,
Majd félni fogjátok az én nevem!

2013. március 15.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése