2013. március 17., vasárnap

Álommanó



Álommanó
(Szidinek)

Dúdold a fülembe az éjszaka dalát,
Álommanó, fújd szemembe az álomnak porát,
Csukódjon le két szemem, mint annak rendje,
De mielőtt elalszok, gondolok kedvesemre.

Ő olyan, mint tavaszi levél magas fán,
Szeretném elérni, de nekem túl messze van tán,
Szép levelek közül, csakis ő a legszebb,
Oly szép, hogy néha szememből kiesik egy könnycsepp.

Most látom őt, a dóm ódon falai előtt,
Egyszerre lábamban érezek hirtelen erőt,
 A nyári napsütésben ölelem őt át,
Szorítom és csókoltam – Ámor felettünk őrt áll.

Maradj még karjaim között, Szidónia,
Ráér még a hajnal, legyen hosszabb az éjszaka,
Álompor elszállt, könny ült a szememben,
Örökké ott maradtam volna, de felébredtem.

2013. március 17.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése