2013. március 6., szerda

Beteg Magyarország



Beteg Magyarország

Ágyban fekve,
Lázzal küzdve,
Vérbe lábadt szemeivel
Vén Magyarország tekint fel,
Infúzió karján,
Bánat sápadt arcán,
Gúnyos mosollyal üdvözlik
Európa intenzívosztályán.

Emlékezve
Szenvedélyre,
Ami a testében forrott,
Amit már sok nép elfojtott,
Íjat, kardot tartott,
Mindvégig kitartott,
Most pedig már mozdulatlan,
Mert ereiben méreg pusztított.

Almát látva,
Száját tátva,
Bámult arra, ki kínálta,
Az öltönyösre, ki várta,
Almába harapott,
Menten összerogyott,
S amíg mérges alma ülte
A gyomrát, az öltönyös elfutott.

Fájdalommal,
Minden gonddal,
Emlékszel kétezer-hatra,
Könnygázra és gumibotra,
Nevedben folyt a vér,
Pénzdíj minden könnyért,
Magyarnak csontját az törte,
Akinek ütésében ott a bér.

Magyarország,
Szép új világ,
Láttad a gyermekeidet?
Egyik tépi sebeidet,
A másik ápolja,
Harmadik ott hagyja,
Aludni kívánsz? Aludj, de
Csengeni fog az ébresztőóra.

Álmodj mélán!
Feküdj bénán!
Meglátod, hogy kivégeznek,
Ha benned fel nem ébrednek,
Ó, jöjj el bátorság!
Lázadj te ifjúság!
Európa megöl, ha nem látsz,
Te kómában alvó Magyarország!

2013. március 6.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése