2013. március 8., péntek

Magyar lázálom



Magyar lázálom

Szomorú Magyarország,
Aludsz-e már?
Aludsz-e már?

Álmodban ott járok én,
A múlt éjén,
A múlt éjén.

Bús jövő tör az elmédre,
Nem gondoltál a nagy tétre,
Hol az a régmúlt dicsőség?

Egy új világ rajzolódik,
Hol a magyar csak sínylődik,
Hová lett a gazdag bőség?

Új bankok árnyékában,
Nyomor ural,
Nyomor ural.

Börtönök celláiban,
Csak ártatlan,
Csak ártatlan.

Az, aki lázad ellene,
Árulónak van nevezve,
Miért tűnt el az igazság?

A szegény nép meg addig teng,
Míg a bilincs kezükön cseng,
Hol van a büszke ifjúság?

Katonák minden sarkon,
Puska arcon,
Puska arcon.

Tűz borítja az eget,
Ki kit szeret?
Ki kit szeret?

Őrült lázálmodban felkelsz,
Kétségbeesve üvöltesz,
De vajon merre van a vég?

Térdre borulsz csukott szemmel,
Erőddel, gyengeségeddel,
E álmot meddig bírod még?

Szomorú Magyarország,
Ébredsz-e már?
Ébredsz-e már?

A lázzal harcot folytatsz,
Élni akarsz,
Élni akarsz.

Rémképed a jövőd lehet,
Az apa majd fiút temet,
Ó, de vajon mit tehetnél?

Gyógyulj meg, te Magyarország,
Élhet itt még a szabadság,
Tovább, még tovább élhetnél!

2013. március 8.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése