2013. március 9., szombat

Potvrdenie



Potvrdenie
(Dédnagyapám emlékére)

Egy borongós tavaszi éjszakán,
Amikor félálom ült szememen,
Nem volt más vendégem, csak a magány,
Munkámkor ő szólított nevemen.
Vén levelek között kutakodtam,
Miket a múlt a jelennek adott,
Hirtelen meg kezemben tartottam,
Amit dédapám kezében tartott.

A szép Bodrogköz drága embere,
Derék parasztként művelte földjét,
Bőséges hektároknak tengere,
Hozta meg szíve nyugalmát, csöndjét.
Hány országnak lehetett lakója?
De ő máshova mégsem költözött,
És mitől lett gyűrött a zakója?
Valahogy idegen kéztől bűzlött.

A díszes hivatali betűkkel
Papírra írva: „Potvrdenie”,
Nem lehetett játszani a tűzzel,
Sok mindent kellett elvesztenie.
Talán földet, házat és szép otthont,
Kell elhagyni és ezt megálmodta,
Urak, sok néven hívtátok a Hont,
De egy neve volt és azt ő tudta!

Egyszer cseh, aztán magyar, megint cseh,
Így járt a szó a hivatalok közt,
Mégis ő így soha nem nevezte,
 Hanem ismert Szentest és Bodrogközt,
Ó, itt hagyni e mesés kishazát,
Nem gyógyított semmi a fájdalmán,
Dúdolta a hontalanok dalát,
Az én büszke dolgos dédnagyapám.

2013. március 9.
Czáboczky Szabolcs




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése