2013. március 20., szerda

Semmi



Semmi
(Szidinek)

tavasz. milyen szép is lenne
fekete-fehérben,
felettünk néma madarak,
alattunk csak szürke aszfalt,
szürke aszfalt feketén-fehéren.
minden percet ugyanaz követné,
újra egy gondtalan, unalmas perc,
tán tetszene monoton modorom,
és amit építek a konok romokon:
több év, hónap, óra, perc.
lám, a hullám csak tipegve járkál
az óceán lágy dallamán,
oda-vissza, oda-vissza, oda-vissza,
csodálatos harmónia,
hallom a drága huszonötödik köszönömöt
rongyos szavaimért,
az én számon pedig ül az irónia.
füledbe dúdolnék egy dallamot:
la-la-la-la-la-la,
szerintem úgy hallhattad, ahogyan én,
mint egy magas betonfal
a vén kottáktól megsüketülvén.
szent az anyag és szent a tény,
nem különbek e szavak,
egy szeretlek sem különb rímben vagy szóban,
hisz minden, minden csak anyag.
mint kételkedő bolond
írom ezt a szótákolmányt,
ahogyan a fejembe beosont,
csak azért is írtam én annyit amennyit,
ezért fogadd tőlem kérlek
 ezt a szép nagy semmit.

2013. március 20.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése