2013. március 3., vasárnap

Szonett a múlt dallamaihoz



Szonett a múlt dallamaihoz
(Szidinek)

Szavak, melyek elültek a nyári napsugárban,
Ó, újra hol találom meg őket?
Hogyan remélhetem a jövőnket?
Ami lenn vijjog egy szürke fa sötét zugában.

De mégis, a hűvös téli hózivatarokban,
A bús, magányos hétköznapokban,
A boldogtalan pillanatokban,
Te vagy az, akit ünnepelek minden dalomban.

Hogy vagy nekem, hogy hozzád húz szívem,
Hogy hitem benned el nem veszítem,
Az én két karom senki másra ennyire nem vár!

A régmúlt dallamokat dúdolom,
Távol vagy, a kezed mégis fogom,
A tavasz is majd elmúlik és közeleg a nyár.

2013. február 23.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése