2013. március 10., vasárnap

Levél a székelyeknek március 10-én



Levél a székelyeknek március 10-én
(A Székely Szabadság napja alkalmából)

Rákóczi városából írok én,
Vállalom a vén Felvidék szavát,
Minden magyart magamhoz hívok én,
Mint örök, drága testvér és barát.
Ezer évig fogtuk egymás kezét,
És ma biztos, hogy nem engedünk el,
Csatákkor ápoltuk egymás sebét,
Védtük a hazát tiszta szívünkkel.
Addig ameddig a Hargita áll,
S a Küküllő is Küküllő marad,
Addig a székely dal az továbbszáll,
S ragyog felette a Hold és a Nap.
Eljött a nap, a Szabadság napja,
A világ égbe tartja zászlódat,
A székely nem lesz senkinek rabja,
Nem az, aki mindenre bólogat.
Ügyeljünk ma az éji égboltra,
Minden magyar utcán, magyar téren,
A vén harcosokkal vágtat újra
Csaba királyfi csillagösvényen.
Dühösen zúgnak erdők és völgyek,
Az avar sem ugyanaz, ami volt,
Gondozó székely kéz kell e földnek,
Mert az idegen kéz csakis irtott.
Végre a világ is kezet nyújtott,
Hiszen egy nemzet vagyunk, egy sorsban,
Bárhol éljenek büszke magyarok,
Zürichben, Londonban vagy New Yorkban.
Eljött a nap, a Szabadság napja,
Elől a székely, mögötte földje,
Vajon milyen lesz az ő holnapja?
És hogy hangzik majd szívének csöndje?
Tarts ki, drága testvér, végig tarts ki,
Eltiporják azt, aki nem tart ki,
Így üzenek én Székelyországnak,
És üzennék most minden magyarnak.
Felvidéknek vagyok ifjú ága,
De hallgass meg, világ magyarsága,
Ismerd be végre, amit szégyellnél,
Hogy nincs nagyobb magyar a székelynél!

2013. március 10.
Czáboczky Szabolcs




1 megjegyzés:

  1. "Ezer évig fogtuk egymás kezét.
    És ma niztos, hogy nem engedünk el,"
    Jó érzés tudni, hogy Szent Isván Magyarországa szétdarabolása után is egynek érzi magát a magyar nemzet, függetlenűl attól, hogy ki hova szakadt, Felvidék, Erdély, stb.

    VálaszTörlés