2013. április 4., csütörtök

A nyugati fal



A nyugati fal

A pénz tégláiból építették,
A néma fájdalom tartja még meg,
És szilárdabb, és erősebb minden
Sóhajtásától a szegényeknek.

Szinte egekig ér a nagy monstrum,
Ott, távol a német határokon,
A falon túl híradót hallani,
Ahogy másítanak a számokon.

De a szemünk nem láthat odaát,
Mert talán elveszhet az ő hasznuk,
Olyan jó lenne már látni végre,
De nem, mert az az ő birodalmuk!

Még a téglák is ránk mosolyognak,
Miránk, a kedélyes rabszolgákra,
A bankok isteni szavára meg
Csókoljuk a falat térden állva.

Az íze keserű, mint az élet,
Esküdve a bankárok zsebére,
A fal alatt zokogtunk és tégla
Hullott mindannyiunknak fejére.

A zápor eleredt, elájultunk,
Hiszen tégla esett minden főre,
Megindult a fal és csak felénk dőlt,
Reánk omlott akárcsak a tőzsde.

2013. április 4.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése