2013. április 30., kedd

Az én Hazám



Az én Hazám

Az én Hazám. Az én Hazám olyan,
 mint a tengertisztaság,
s minden hullámában ott él
egy szívdobbanás.
Nincs csobbanás
 és nincs se hajó, se csónak, se semmi,
ami megmondaná, hogy nem szabad
tisztának lenni.
Az én Hazám nyugodt, akár az erdők bozótos mélysége,
ahol a madarak óvatos füttyszava
az én életem himnusza.
Nincs vége,
 örökké szól a gyönyörű dallam,
Nincs, aki megzavarja
 a mély berkekben, bozótokban.
Az én Hazám egész, akár a végtelen alföld,
ahol a pusztai szél elkap engem,
ha hátba rúg a szülőföld,
Nincs szerződés, nincs parancs,
amitől eltorzult volna a képe,
mert az én Hazámat nem csonkította semmiféle béke!

Az én Hazám nem jelszavakból hangzik,
és nem a Parlamentben ül,
nem idegen földön a napon sül,
nem egy véreres mellkasból áll, amit
agyonvert már a jobb kéz,
nem egy vezér, aki a jövőről ábrándos álmokat idéz,
nem panelerdők sokasága,
nem bankok zsarnoksága,
nem is az elsütött golyó, de nem is a babérfüzér,
nem a vérszomjas tábornok mellett a tüzér,
nem is kegyelem, nem is büntetés,
nem arannyal bevont rézkitüntetés,
nem parancs, nem üvöltés,
nem ország, nem törvény,
nem tisztelgés,
nem büszkeség, nem véráram,
mert az én Hazám
nem állam!

Érintsd meg a vállam, Hazám.

Mert az én Hazám a Kárpátok hegyei, völgyei,
az otthoni és itthoni folyók, erdők,
és a köztük tekergők.
Az én Hazám az ősök tettei és emlékei,
amiket bölcsen ránk hagytak,
amiket mintha szentségek lettek volna,
úgy ápoltak.
Az én Hazám az itthon,
a Dóm és a sok-sok templom,
Felvidéknek várai,
de az én Hazám Rákóczi is és Márai.
És a nyelv,
az a drága és sérthetetlen,
pénzben mérhetetlen,
s akik beszélik e nyelvet,
legyen amilyen akar,
ők is az én Hazám,
mert az én Hazám egy
és magyar.

2013. április 30.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése