2013. április 19., péntek

Kenyeret és cirkuszt!



Kenyeret és cirkuszt!

Hűs rácsokat ölel át az aranyló napsugár,
S a rozsdás ketrecben még szunnyad a vén oroszlán.

Patríciusok! Nincs idő már! Felszólalt Róma!
S a nép torkaszakadtából kiáltotta:
Átok az adóra!

Legyek fürkészik be magukat dús sörényébe,
De semmi sem tud eljutni az eszméletébe.

Szenátorok! A kasza is éles, nemcsak a kard!
Követelünk! A hullám is addig hullám
Amíg nem éri part.

Csúf nyikorgásra összehúzza a szemöldökét,
De ő tovább álmodja rég elveszett szellemét.

Caesarok! Nem érdekel a ti istenségetek!
Csak adjátok meg nekünk, ami jogosan
Megillet bennünket!

Bejött a rabtartó, megpiszkálta a hátánál,
Felnyitotta szemét s már nem aludt az oroszlán.

Nemesek! Nem azért vagyunk, hogy dúdoljunk himnuszt!
Azért vagyunk, hogy éljünk! Ezért adjatok
Kenyeret és cirkuszt!

Ordított, akár egy egész légiós hadsereg,
Ha Ő felébred, ember életben nem marad meg.

Urak! Kenyeret adjatok! Ha nem: cirkusz lesz!
Oly cirkusz, hogy a végtelen vértengeren
Az Oroszlán evez.

2013. április 19.
Czáboczky Szabolcs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése