2013. április 6., szombat

Üdvözöllek, Anarchia!



Üdvözöllek, Anarchia!

csak a koromfekete lobogó maradjon meg,
amit a szívem lobogtat nyugtalanul,
természetünk lángja véste rá a betűt,
és csak lobog büszkén, állíthatatlanul,
drága összeesküvés,
alázattal nyújtom kezemet a káosznak,
ragadjon magával,
törjek ki a sötétségből,
legyen csak álom ez a szürkeség,
az emberiség legyen csőcselék,
és mint testvérrel a testvér,
mámoros győzelmet aratnak,
azok felett,
akik a természet ellen lázadtak.

gyorsan elnézést,
hogy megtámadtak beteges eszmék
de lássátok,
hogy nem vagyok más, csakis én!

szédült elmém, merre kóvályog,
más világnak, más rendszerében,
valahol, ahol semmi sincs rendjén,
mégis rend van rendetlenségében,
széttépni!
széttépni a monoton fátyolt,
eleget gyászoltam a jelent alatta,
változás kell,
ami a múltat túlhaladta!
mert szívem e tehetetlenséget,
már el
nem
bírja!

Üdvözöllek, Anarchia!

Lépj be a szívembe, az otthonodba!

2013. április 6.
Czáboczky Szabolcs 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése