2013. május 22., szerda

Általános történelemjegyzet


Általános történelemjegyzet

Történelem 2. rész. Tankönyv a gimnáziumok és szakközépiskolák III. osztályának számára. Érdekes lehet. Biztosan beszámol különleges bibliai igazságú tényekről, amelyekhez kétség sem férhet. Megkérdőjelezni a leírtakat? Ugyan! Csak egy elvakult, szélsőséges gondolkodású egyénben születik olyan gondolat, hogy e dicső, szólásszabadság által írt könyvben lévő szent szavakra kérdést emeljen. „Miért pont ez? Miért pont az? Hogyhogy pont ez történt? Nincs is a kettő között semmilyen összefüggés! Nincs realitás vagy logika az egészben!” Igen. Általában, akik felteszik ezeket a kérdéseket, azoknak következményekkel kell számolniuk. Diákként a tanárság gyanakvása, vagy – legrosszabb esetben – az igazgatói iroda. Felnőttként akár börtönt is jelenthet. Ugye, milyen szabadok vagyunk? Üvöltheti mindenki, hogy éljen a rendszer.
Vezessük le az egészet. Minden 21. századi történelemkönyv egy sablon, mivel itt már nemcsak a múltról van szó. Itt a múltról való vélekedésünk forog kockán. Vagy éppenséggel az, hogy valamiből le kell érettségiznünk, de ez most mellékes. Miért is sablon? Vegyünk példának két történelmi tananyagot. Első: „Az ókori Görögország”. Ezt lefordíthatjuk így is: „Politikailag ártalmatlan tananyag, ami nem kíván semmilyen különlegesebb oktatási óvatosságot”. Második: „A náci Németország”. Fordítás: „Politikailag rendkívüli befolyással rendelkező tananyag, amely tanításához óvatosan megfontolt szavak szükségesek”.
Vezessük le szépen az egészet. Képzeljük most el magunkat a iskolapadokban, csak egy röpke pillanatra. Így hangzik egy politikailag „nem szalonképes” tananyag: „Cím: Politikailag nem szalonképes tananyag.”
„Jegyzet:
1.       Huszadik századi esemény; egy antidemokratikus nagyhatalom megtámadja a ma politikailag bizonytalanul kezelt egykori tanácsbirodalmat.
2.      A dicsőséges szabadságért harcoló szövetséges erők természetesen a kegyetlen antidemokratikus nagyhatalom ellen szervezik hadaikat, és segítenek a tanácsbirodalomnak.
3.      Az esemény embertelen gyilkosságait csakis a nagyhatalom katonái követték el, senki más nem követett semmilyen emberiség elleni bűnt. A szabadságért harcoló szövetséges erők és a tanácsbirodalom megmentették az életüket azoknak, akiknek csak tudták. Ártatlanul és győztesen ünnepeltek a nagyhatalom bukása napján.
4.      A nagyhatalom egy bizonyos népcsoport ellen szisztematikus népirtást rendelt el. Rengeteg áldozat veszítette életét, szinte annyi, hogy el se bírom hinni. (Margóra: fogalmam sincs miért történt ez a népirtás, mivel a történelemkönyv nem említi, hogy mi baja lehetett a nagyhatalomnak ezzel a népcsoporttal.)
5.      Felszabadításként említjük meg, amikor egyes európai országok felszabadultak a nagyhatalom fennhatósága alól, és beköszöntött az igazságos demokrácia minden országba.
6.      Ma emléknapként, de egyes országokban ünnepnapként is fel van tüntetve az a nap, amikor a tanácsbirodalom hősies katonái kitűzték a demokrácia gyönyörű lobogóját az aljas zsarnokság romjaira.
7.      Ebből is tanult az egész emberiség. Mindig rendületlenül kell hinnünk a demokráciában, és a szövetséges erők igazságában. Ők azok, akik szabadságot biztosítottak nekünk, ezért becsületesek, hatalmasok és szentek. Nem tapad vér a kezükhöz. Az a vér nem számít, amit a nagyhatalom katonáiból kiontottak, mivel ők egy zsarnoki rendszer szolgái voltak. Aki a zsarnokságot szolgálja, meg kell halnia! Mindhalálig demokrácia!”
Általános a történelem, azonban nem tudunk vele mit kezdeni. A múlt mindennapjainkra is kihat, és nem tehetünk ellene semmit. Mark Twain elgondolkodtató, de mégis egyszerű szavakkal fejezi ki saját elmélkedését a demokrácia egyik fő alappilléréről, a választásokról. „Ha a választás bármin is változtatna, már rég betiltották volna.”
De mit számít ez? Csak bólogassunk, üvöltsük a jelszavakat! „Én uralkodok, csakis én! Az én érdekem az első! Az én szabadságom a fontos! Az én munkám kell, hogy a legjobb legyen! Én, én, én!” Emberek, tessék! Szomjaztatok rá, hát itt egy tartálynyi demokrácia nektek.

2013. május 22.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése