2013. május 22., szerda

Fényképek az asztali lámpa alatt


Fényképek az asztali lámpa alatt
(Szidinek)

Félhomályban húzom végig ujjam
Arcodnak vonalán,
Megtörik a fény a képen és te
Visszatekintesz rám.

Mint magányos bolondja a Földnek,
Űzlek, mint egy álmot,
Két szemem mintha már nem is testet,
De szellemet látott.

Napvilágtól született szenvedély,
Amely lángként lobog,
Körbeöleli a zöld rengeteg,
Mégis bennem dobog.

Boldog könnyeimet is letörli
Hitetlenségemben,
Alig hiszem el azt, hogy élhetek
A drága szívedben.

Néha átoknak képzeled magad
Feszült idegeddel,
De, ha tőrrel is szúrsz, nem vagy más, mint
Áldás kegyelemmel.

Megtörik a lámpafény a képen,
Visszatekintesz rám,
Látlak téged, mégis csak kereslek,
Csak kereslek árván.

2013. május 22.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése