2013. május 23., csütörtök

Fogpiszkáló


Fogpiszkáló

Talán ötödször rágom már megint
Az én kis tompa fogpiszkálómat,
Talán vigasztal, és talán segít
Elűzni a bús gondolatokat.

Most mintha üllő ülne szívemen,
Ami zord és kegyetlenül nehéz,
Ha lecsukom könnyes szemeimet,
Bolyongok, mint egy balga tengerész.

Vörös az üllő, vörös a tenger,
És vörös ez a furcsa fájdalom,
Vörös itt a mindenség hajszála,
De a mindenséget is vállalom.

Felgyülemlett már az elfojtott kín,
És rágom, rágom ezt a kis szálkát,
Belérágom mindazt, ami aggaszt,
Szerelmem minden édes fájdalmát.

Vörös a kérdés, amit felteszek:
Hová tűnt a múlt sűrű homálya?
 Vörös a válasz is, amit kapok:
Elveszett most a jelenre várva.

Saját otthonomban botlok már meg,
Önmagam szavait sem ismerem,
Csak az apró, pici fogpiszkálót
Látom a kezemben vérvörösen.

2013. május 23.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése