2013. június 28., péntek

Élt egyszer Czáboczky Szabolcs



Élt egyszer Czáboczky Szabolcs

Fel is út, le is út, mégis ide születtem én,
És mondom, nincs hozzám hasonló a Föld kerekén,
Nem érdekel, ki akarta, hogy világra jöjjek,
Angyal kívánhatta, hogy emberi testet öltsek.

Mindenhol egyidősek és szép játékok voltak,
Naiv mosolyomtól még csillogtak a tejfogak,
Hinta-palinta és hogy örültünk az udvarnak,
De számomra a hintánál helyet nem foglaltak.

Nagydolognak számított azt mondani, hogy hülye,
Amikor még a divat a divatot követte,
Falkavezérek gyerekes törvényeket szabtak,
De voltak, akik e törvényen kívül maradtak.

Akár a szél, punk zene csapta meg a szívemet,
Fokozatosan megértettem az új híreket,
A semmilyen arcokat a műsor kezdetekor,
Jött a szokásos „Jó estét!” és a napi terror.

A suliban meg mindenki bestsellereket bújt
Mágusról, aki szavával egy sárkányra lesújt,
És, hogy én mit éreztem, arról inkább hallgattam,
Mert csodálkoztak, amikor Wass Albertet mondtam.

Csodálkoztak, mivel azt se tudták, hogy ki volt ő,
 Én nem magyarázkodtam, csak így jött: író, költő,
Ugyanazt láttam, ugyanazokat a szemeket,
Összefolyt minden gyanakvó, rémisztő tekintet.

Mit is mondhatnék? A lányok se szerettek engem,
Régimódi voltam, lázadtam egy renddel szemben,
És, ha rám is néztek néha, akkor sem értettek,
Én szerettem, szeretem őket – ők nem szeretnek.

Ők az én barátaim vállát simogatták meg,
Felém pedig azzal a tekintettel köszöntek:
„Nem idevaló vagy! Nem vagy képes semmire!”
Mintha beleültettek volna egy tolószékbe.

Igen, ugyanolyan hülyék az égtájak felől,
Kik Istennel egy szinten masíroznának elől,
De, ha Isten esetleg vak vagy süket a füle,
Akkor nevükben mondom, hogy én vagyok a hülye!

De azért emlékezzetek rám, emlékezzetek!
Tizennyolc év telt el, hát biztos megismertetek,
Élt egyszer Czáboczky Szabolcs, orosz rulettezett
A sorssal, győzött és tisztán él benne az élet.

2013. június 28.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése