2013. június 24., hétfő

Esküvő a csatatéren



Esküvő a csatatéren

Csend az úr a csatatéren,
Őslidércekként szállnak a füstgomolyok,
Nyitott szemmel alusznak már,
Csak koporsó számukra a lövészárok.

Ugarrá lőtt kis legelőn
A vén csuklyás szögesdrótban botladozik,
De itt az idő, itt a vég:
Ébredjetek! A Halál így mulatozik!

Őrült mosoly az arcukon,
Géppisztoly hangjával üdvözlik urukat,
Rothadó ujjak és szemek,
Így hívja seregként az élőholtakat.

Szegény hadnagy, nem tiszteleg,
Mert a szögesdrótban maradt a jobb karja,
A tábornok úr csak játszik:
„Itt egy kitüntetés! Aki kapja, marja!”

Rázendít a tábori kar,
A lábatlan tiszt elsüti a löveget,
Mert ünnepnap ez a mai,
Halál megtalálta az igaz szerelmet!

Szellemként jő a menyecske,
Millió embernek agyát már kimosta,
Kísértetek kísértete:
Háború, kinek ágyúján nem fog rozsda.

Gyülekezik már a násznép,
A föld alól őseiknek hangját hallják,
Jókedvükben hánynak egyet,
Az ugarra, amin soha nem nő virág.

Itt áll a pap: agyonlőtték,
Itt állnak a tanúk: mindet agyonlőtték,
De jön még a koszorúslány:
Ápolónő volt, de őt is megkéselték.

Drótgyűrűvel köttetik meg
Az álszent alku és szerelmes egyezség,
Véres csókjuk pecsétként él,
A drága pár ezennel férj és feleség.

Löveg dördül, pisztoly kaszál,
Így mulatnak a csontvázak és szellemek,
Ember, ily esküvő után
Gondold át, mit tesznek veled a fegyverek.

2013. június 24.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése