2013. június 25., kedd

Fészket rakok



Fészket rakok
(Szidinek)

Fészket rakok
Szerelem-gallyakból és emlék-kövekből,
Szárnyam sajog,
De építem érzéssel tiszta szívemből.

Egyszer egy kő
Onnan, máskor egy gally amonnan kiesik,
De az erdő
Megtartja, még ha viharok is üldözik.

Az én fészkem
Megvéd vad széltől és hitvány madaraktól,
Havat Téltől
És semmi mást, csak virágzást vár Tavasztól.

Hiszek benne,
Oly erősen, mint gyermek édesanyjában,
Hiszek benne,
Mert menedéket találok az arcában.

Ő itt marad
Szerelem-gallyakból és emlék-kövekből,
Üzent hadat,
Mert vihar nem űzheti ki az erdőből.

Ha búcsút int
És, ha most sajgó szárnyammal repülnöm kell,
Visszatekint
Majd szemem, de egyszer még visszatérnem kell.

Fészket raktam,
Ami örökké áll, mert én hiszek benne,
Ha el is küld,
Visszatérek, hol a madár otthon lenne.

2013. június 5.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése