2013. július 27., szombat

Élj, magyar!



Élj, magyar!

Szürke és kopár faágakon fekete holló károg,
Csőrében már nincs gyűrű, hisz elveszett a bűvös három,
Járom az utam veletek, keresünk téged, Igazság,
De az úton megbotlunk párszor, végül elborul a fejünk már,
Hát, ha Mátyással halt meg az Igazság, ő már ott marad,
Meghalt a Nemzet fia, ő ma győzelmet már nem arat,
De itt vagyunk Mi, akik majd felállunk, akik majd megyünk,
Ki a szürke erdőből, és kiáltsd, hogy élj…!
Fel a fejjel, népem, mert nem minden veszett el Mohácsnál,
Nem búsultunk mi örökké a nagy janicsáragáknál,
És mi is egykor megvívtuk a népek véres tavaszát,
De bilincsben dúdolták a vértanúk Kossuth nótáját,
És volt egyszer egy Trianon, sokat sírtunk már felette,
De Európa papa e nemzetet még el nem temette,
És nem is fogja, mert volt ez, volt az, a gondolat ravasz,
De lehet itt akár a pokol is, akkor is lesz tavasz!
Mosolyogj, testvér, és nem kell most gondolnod semmire se,
Elszürcsölünk egy pohár tokajit a szép emlékekre,
S a föld, amiből nőtt a tőke, az adta neked e lét,
Adj hálát Istennek, hogy adja magyarnak a magyarét,
Lásd, ahogyan fénylik a nap alatt a szép búzakalász,
Amiből kenyered lesz, amit azt sem tudod honnan vársz,
De egy asztalhoz üljünk, egy jó temérdek nagy asztalhoz,
Ahol majd minden testvér ott ül, és majd azt oszt, amit hoz,
És majd mesélünk csípős vicceket tanárról, anyósról,
És érdekes történeteket szerelmekről, csókokról,
Lesz, aki félénken visszahúzódik, és szótlan marad,
Lesz, aki úgy kiált, hogy felette a tető beszakad,
Mégis majd mind együtt örülünk: igazmondók és csalók,
Hogy még mindig nem húzták ki a földet a lábunk alól,
Élj, magyar! Ne bóklássz mindig a szürke múlt ösvényein,
Nem győzhetünk mindig a savanyú jelen fösvényein,
De élj minden percet, mintha ajándékba kaptad volna,
Mert a természet is olyan, mintha csak neked táncolna,
Amikor a tükörképedet látod a pocsolyában,
Ráeszmélsz, hogy ott dobban szíved - életed mosolyában,
És, mint jó magyarok, nem kell most, hogy értelmet keressünk:
Együtt kéz a kézben a napsütésben sírjunk és nevessünk!

2013. július 27.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése